Amikor valaki megkap egy társadalombiztosítási határozatot, gyakran ezt mondja:
„Ez nem igazságos.”
És sokszor valóban így érzi. Hiszen ugyanannyit dolgozott. Ugyanannyit keresett. Vagy talán még többet is tett, mint valaki más. Mégis kevesebb ellátásra jogosult. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy a rendszer igazságtalan.
Pedig a jogszabály nem az igazságot keresi. A jogszabály a tényeket vizsgálja.
- Volt-e biztosítás?
- Milyen jogviszonyban?
- Mikor keletkezett?
- Mennyi volt a figyelembe vehető jövedelem?
- Megvolt-e a szükséges biztosítási idő?
A paragrafus nem látja a családi helyzetet, a bizonytalanságot vagy a szándékot. Csak azt látja, amit a tények és a nyilvántartások mutatnak. Ezért fordulhat elő, hogy két, látszólag hasonló élethelyzet teljesen eltérő eredménnyel zárul.
Éppen ezért a társadalombiztosításban nem mindig az a legfontosabb kérdés, hogy mi lenne igazságos. Hanem az, hogy milyen szabály alkalmazható az adott élethelyzetre. Ez elsőre talán ridegen hangzik.
Mégis van benne egy fontos tanulság.
A társadalombiztosításban nem utólag dől el egy ellátás összege vagy a jogosultság. Hanem hónapokkal korábban, amikor még fel sem merül bennünk, hogy ennek jelentősége lehet. Egy munkaviszony kezdete vagy vége, egy vállalkozás elindítása, egy fizetés nélküli szabadság vagy akár egy adminisztratív döntés később meghatározhatja, milyen ellátásra leszel jogosult.
Ezért érdemes nem akkor megismerni a szabályokat, amikor már megszületett a határozat. Hanem még akkor, amikor a döntéseinkkel alakíthatjuk a saját élethelyzetünket.
A jogszabály nem igazságot szolgáltat.
A jogszabály a kialakult élethelyzetre alkalmazza a szabályokat.
És minél korábban értjük meg ezt, annál tudatosabban tudunk felkészülni a fontos élethelyzetekre.